Tipikus helyesírási hibák közé tartozik, mikor a gyermek rövid mássalhangzókat ír a hosszúak helyett. “Lassú” helyett lasú, “fellegek” helyett felegek, “csattan” helyett csatan, stb.
Az Anyanyelvi-zenei helyesírásjavító programban az ilyen típusú hibák javítására szolgálnak a “Mássalhangzó gyakorlatok”. A fenti képen az egyik bevezető játék látható. A gyerekek párosával kezet fognak, miközben olyan szavakat olvasnak/később mondanak fejből, amelyek hosszú mássalhangzót tartalmaznak.
Az olvasó pontosan akkor szorít kicsit a másik kezén, mikor a hangsorban odaér a hosszú mássalhangzóhoz. Nem előbb és nem később, a lényeg, hogy pontosan akkor történjen a szorítás.
A fenti képen még kuncogak a fiúk, mert a Meixner könyv olyan oszlopát olvassák, ahol mindig a szó végén van a hosszú mássalhangzó.
De mi értelme van ennek a feladatnak?
1) Szokja meg a fülük, hogy megakadjon a hosszú mássalhangzókon, hisz akkor valamiféle feladat van.
2) Szokja meg a kezük, hogy hosszú mássalhangzó hallatán valami dolga van. (Hisz később hosszan kell írnia, amit hosszan hall!)
Nézzük mi történik, ha nehezítünk a feladaton! Az alábbi képen már olyan verset olvasnak a fiúk, ami tele van hosszú mássalhangzót tartalmazó szóval. (Berreg, pöffen, durrog, kattog, döccen, stb). A vers egyszerű, ritmusos, mégis erős koncentrációt igényel, hogy olvasás közben kifüleljék hol van a hosszú mássalhangzó és pont mikor odaérnek, akkor szorítsák meg a másik kezét.
Ügyes legények, megbirkóztak a feladattal!
Az Anyanyelvi-zenei helyesírásfejlesztő programban a “mássalhangzó gyakorlatok” együtt indulnak a “tagolás” gyakorlataival. Ez utóbbiak arra irányulnak, hogy a gyerekek megfelelően észleljék a szavak, mondatok határait.
A helyesírási nehézség leküzdhető! Az időben elkezdett célzott fejlesztés hatására nagyon sokat tud javulni a gyermekek helyesírása!
