Helyesírás fejlesztés
Tudj meg többetAnyanyelvi-zenei helyesírás javítás, diszgráfia kezelés
Mi szükséges ahhoz, hogy egy gyermek helyesírása jó legyen? Sokunk ismerettségi körében akad olyan gyermek, aki óvodás korában megtanult olvasni, esetleg betűket írni annak ellenére is, hogy senki nem tanította nekik.
Az ilyen gyerekeknek sok esetben nagyon jó az analizáló-szintetizáló képessége, valamint az a képességük, hogy az anyanyelvének hangjait egy-egy fonémakategóriába tudja sorolni. Jól hallja a különbséget a hosszú és rövid hangok között, valószínűleg van benne egy ösztönös vonzódás az anyanyelvi játékok iránt. Lehet vele szóláncot játszani (=tehát képes kihallani a szó első és utolsó hangját), kitalálja a „titkos nyelven” (=csak magánhangzókkal) elmondott szavakat, elképzelhető, hogy könnyen tanul verset és gazdag a szókincse is. Ritmizáló, tagoló, elválasztó mondókázásban ügyesnek bizonyul. Szülőként nem feltétlenül töprengünk azon, mi vezetett oda, hogy gyermekünk „magától” megtanult írni, olvasni, egyszerűen örülünk neki.
A legtöbb gyermek nyelvi fejlődése iskolás korra eljut oda, hogy a fenti készségek összjátékának köszönhetően nem okoz gondot az írás-olvasás tanulása.
Sajnos azonban sok gyermek számára ez igenis nehézséget jelent. Jellegzetes helyesírási hibákat találunk az ilyen gyermekek füzetében:
– Magánhangzók időtartamának kódolása („rigó” helyett „rigo”-t ír)
– Mássalhangzók időtartamának kódolása („pillangó” helyett „pilangó”-t ír)
– Kiejtéstől eltérően írt betűkapcsolatok kódolása („szabadság” helyett „szabacság”-ot ír)
– J-ly használata („sirály” helyett siráj”)
– Tagolás nehézségei (egybeírás-különírás, elválasztás nehézségei)
– Nagybetűk, írásjelek használata (mondatot nem nagybetűvel kezdi, mondatvégi írásjeleket nem használja)
A gyermekek nagy része nem azért írja „pilangónak” a „pillangót”, mert figyelmetlen, hanem azért, mert a hangok időtartalmának megítélésében bizonytalan. Nem azért írja a „rigó” helyett azt, hogy „rigo”, mert nem tudja megjegyezni a szó végi „ó”-ra vonatkozó szabályt, hanem mert nem érzékeli a hangok időtartamát. Elméletben nagyon is tisztában van a szabályokkal, képes megérteni és elmondani nekünk ezeket, írásban azonban mégsem helyesen jelöli.
További jellemzők lehetnek:
– Akaratától független rendezetlen szoba, füzetek. Rossz a szervező képessége, pontatlan térben és időben;
– Könnyen elterelődik a figyelme, gyakran hintázik a széken. Nehézségei vannak a feladatok egymás után való elvégzésével;
– Kifejezőkészség alacsony szintje, szegényes szókincs, nyelvtani eszközök bizonytalan használata (toldalékok, egyeztetések);
– Nehezen tanul verset, memoritert. Igazi nehézséget a szó szerinti verstanulás jelenti, vagyis a befektetett munka ellenére sem képes azt szó szerint visszaadni;
– Cseréli a betűket, ugrál a sorok között, kihagy szavakat jó intellektusa ellenére is;
– Az olvasási tempó jóval lassabb, az évfolyamon elvárttól. Nehezen tud nyomtatottról folyóírásra váltani, számlapos órát leolvasni. Lassan olvas, utál olvasni, nem érti, amit olvas.
– Nyújtott karral, vagy görcsös, sajátos testtartásban ír, hamar elfárad a keze, nehezen olvasható az írása;
– Gyenge az önbecsülése a múltbéli rossz tapasztalatok miatt. Úgy tűnik, mintha „sportból rosszalkodna”.
– A tanulásra fordított idő nincs arányban az iskolai teljesítménnyel.
Az Anyanyelvi-zenei helyesírás javító, diszgráfia kezelő program a beszédhallás fejlesztését célozza meg. Abból indul ki, hogy a gyermek csak azt tudja helyesen leírni, amit helyesen hall és helyesen ejt.
A módszer hallás > utánzás > ejtés > önmagát hallás > javítás > ejtés játékok láncolatán keresztül tanítja meghallani anyanyelvünk “dramaturgiáját” (intonáció, hangsúly, szöveg tagolása stb), a magánhangzók hosszúságát-rövidségét, a mássalhangzók hosszúságát-rövidségét. Ehhez segítségül veszi a zenei pontosságú nyelvi ritmusképzést.
Megtanítja érzékelni nyelvünk tagolódását: hogyan helyezkednek el a fonémák, mint gyöngyök sora a szavakban és a mondat tagolódását szavakra, előbb érzékeltetés, majd tudatosítás útján. A program koronái az összegző játékok, melyek absztrakciós jelekkel összefoglalják az eddigi részterületeket és amelyek segítségével már átvihetjük a jól begyakoroltakat – a jó írásba.”
Forrás: www.alapozoterapiak.com
Személy szerint azért szeretem ezt a fejlesztő módszert, mert úgy fejleszti a gyermekek helyesírását, hogy jó ideig csak minimális mennyiséget kell írniuk. Megtanítja, hogyan kell a fülükkel figyelni, érdekességekkel köti össze a nyelvtani szabályokat, szótaláló feladataival számtalan lehetőséget ad a szókincs fejlesztésre. Saját ötletekkel, mozgással, hanglejtéssel és ritmussal dolgozik, figyelembe veszi a csoportdinamikát is.
Azok a gyerekek, akik számára 3-4 év kudarcélmény kötődik a betűkanyarításhoz, nem a belső motivációjukról híresek. Meggyőződésem, hogy azt (is) kell látni a gyermekben, amiben jó. A helyesíráshoz szükséges készségek között is bármelyik gyermeknél találunk olyan építőtéglát, amiben jónak bizonyul. Ezeket megragadva igenis kiépíthető egyfajta anyanyelvi önbizalom.
Igazán hatékony akkor lehet ez a módszer, ha a gyerekek hetente 2 alkalommal vesznek részt a foglalkozásokon, de heti egy foglalkozás is hoz eredményeket. A cél egyértelmű: helyesírási hibák száma csökkenjen!
