A taktilis érzékelés a bőr, mint érzékszerv által közvetített ingerek feldolgozását jelenti.
Ide tartozik az, ahogyan érzékeljük a dolgok felületét tapintás segítségével, a nyomás és az érintés érzékelését teljes testfelületünkön, valamint a hő és a fájdalom érzékelése is. A babák elsődleges információ szerzési forrása ez. Az öltöztetés, pelenkázás, különböző simító érintések kapcsán szereznek információkat saját testük alakjáról, határairól. Ezek a korai élmények a későbbi mozgásos tapasztalatokkal összefonódva segítik a testséma, testtudat fejlődését.
A babák megtapogatják, szájukba veszik a tárgyakat, így szereznek róla információkat. Fejlődik ezáltal a kézügyesség és a nagymozgás is. Az ismereteket fel kell dolgoznia és összerendeznie. Az érzékletek hasznos összerendezését hívjuk szenzoros integrációnak. Ez a magasabb szintű gondolkodási folyamatok nélkülözhetetlen eleme.
Mint minden rendszer, a taktilis is működhet megfelelően, de előfordulhat túl-, vagy alulműködés is.
A taktilisan érzékeny gyerekeknél túlműködik a rendszer. Olyan ingerek is zavaróak lehetnek számukra, amelyek másoknak átlagos és elfogadható.
Előfordulhat, hogy nagyon zavarja őket egyes ruhák anyaga, vagy a címkéje, ezért csak bizonyos fajta ruhákat szeretnek hordani. Zoknit szeretnek kifordítva felvenni, azért, mert így nem zavarja őket a varrás. Fodrásznál extrém módon zavarja a nyakukba hulló levágott haj, amit a fodrászkendő ellenére megéreznek. Problémák lehetnek az étkezéssel is, hiszen a szájba vett falat érzékelése is egy taktilis inger. Nem mindegy, milyen állagú és hőmérsékletű étel kerül a szájukba. Előfordulhat, hogy nem szeretik az ölelést, cirógatást. Nem biztos, hogy szeretnek állatot simogatni, extrém esetben a kézmosás is probléma lehet. Mivel az ilyen gyermekek a tapintásos ingereket is kerülik, sok esetben rossz a finommotorikájuk, a grafomotoros készségük is, ami iskolába lépve nem éppen előny. Kisebb érintéseket is kellemetlennek élhetnek meg.
Akadnak azonban olyan gyermekek, akik a másik végletet képviselik:
Náluk alulműködik a rendszer, vagyis keresik a taktilis ingereket. Elképzelhető, hogy extrém magas a fájdalomküszöbük. Vérvételen meg sem mukkannak, akaratlanul nekimennek másoknak, fellökik társukat a folyosón úgy, hogy észre sem veszik azt. Gond nélkül beülnek egy kád forró vízbe, komoly fejsérülés esetén sem értik, miért pánikol a környezetük.

A taktilis terület szeret más fontos készségekkel összefonódva fejlődni (pl. egyensúly, térészlelés, látás és hallás észlelés).
Idegrendszerünk dolga, hogy a szenzoros integrációs folyamat révén rendszerezze a külvilágból és a testünkből érkező információkat. Ennek a bonyolult folyamatnak egy részét képezik a taktilis ingerek feldolgozása.
Vagyis senki ne ijedjen meg attól, ha a gyermeke kéri, hogy vágjuk ki a cetlit a ruhából, vagy nem fakad azonnal sírva, ha elesik. Ez nem fejlődési zavar és nem probléma.
Olyan esetekben azonban, mikor a gyerekek mozgásterápiára érkeznek (pl. a beszédfejlődés megtámogatása miatt), sokszor tapasztalható, hogy a taktilis érzékelést is érdemes célzottan fejleszteni. Amennyiben a problémát valóban a taktilis terület éretlensége okozta, a fenti zavaró jelenségek nagy része mérséklődik vagy megszűnik a terápia hatására.