Lovasterápia
tudj meg többetTerápiás lovaglás
A lovasterápia azon formája, amivel foglalkozok (gyógypedagógiai lovaglás) alapvetően abban különbözik a lovaglás oktatástól, hogy célzottan készségfejlesztéssel foglalkozik, és gyógypedagógus vezetésével zajlik.
A ló hátán ülve folyamatosan ingerelve van az egyensúlyi rendszerünk. Az egyensúlyi rendszer szervezi a korai mozgásmintákat, ezek határozzák meg az idegrendszer érését. Az egyensúly, azaz a vesztibuláris rendszer felelős a figyelemért, a térbeli tájékozódásért, a biztonságérzetért (!!) és a testtartásért. Lóháton nem szükséges ezekre külön fejlesztő feladatot adni, hiszen alapállapotban egy folyamatosan egyensúlyunkat megtartó állapotban vagyunk.
A ló három dimenziós járása elringat, megnyugtat, kiegyensúlyoz. Vannak, akik az anyaméhben megélhető biztonsághoz hasonlítják az élményt, ami különösen fontos lehet olyan gyerekeknél, akiknél bármilyen okból nem magától értetődő a világ felé megszavazott bizalom.
A ló lépésének, ügetésének és vágtájának is van egy jellemző ritmusa. Mikor a gyerekek a hátán ülve tanulják a mozgásukat összhangba hozni a ló jármódjának ritmusával, hihetetlenül sokat fejlődik a testsémájuk, téri orientációs készségük. A testséma nem más, mint a test gravitációhoz való alkalmazkodásának, egyensúlyának, az izmok percről percre való változásának megélése. A ritmus pedig maga az alkalmazkodás. Felszabadít, spontán fejleszt, élményt nyújt.
A legtöbb mozgásfejlesztő eljárás a ritmus-nagymozgás-egyensúly háromszögben kezdi a gyermekkel való foglalkozást. A lovasterápia különösen szerencsés választás olyan gyermekek esetében, ahol ez a szint hangsúlyosan jelenik meg a fejlesztési területek között. Lóháton ezek maguktól fejlődnek, így az erre épülő játékok, feladatok során könnyebb dolgunk van.
De hogyan is néznek ki a foglalkozások? Nézzünk néhány képet!
